Szeretsz és tudsz is írni?
Részt vennél egy különleges irodalmi játékban?
Van benned elég kreativitás, ötlet és improvizációs készség?
Akkor téged várunk a Maszk/Írók versenyébe!

Na... megnézem már, mi ez a hülyeség megint.

Kösz az érdeklődést!
Szóval ez eredetileg egy perui irodalmi kezdeményezés amit elloptunk honosítottunk. Eredetileg a perui író/publicista, Christopher Vasquez agyszüleménye. A mexikói stílusú birkózás, a Lucha Libre mintájára csinált egy olyan eseményt, ahol a versenyzők tradicionális birkózó maszkokban, anonimitásukat megőrizve lépnek a közönség elé.
Ez a tehetségkutatásnak egy egészen érdekes megközelítése.

Jó, jó. Mit kell csinálni?

A maszkos versenyzők helyet foglalnak a kivetítőkre kötött laptopok előtt, kapnak 3 véletlenszerűen választott szót, aztán 5 perc áll a rendelkezésükre, hogy ott, a közönség előtt összehozzanak egy rövid történetet a szavak felhasználásával.
Egy ellenféllel szemben.
Nyomás alatt.
Na ilyet akarunk mi is csinálni idehaza. Természetesen nem Lucha Librésen. Arra jutottunk, hogy a résztvevők nálunk (majdnem) bármilyen maszkot húzhatnak, ami eltakarja az arcukat. Már persze, ha kilátnak belőle (gépeléshez fontos) és levegőt is kapnak.
Izgalmas lesz.

Ez miért is jó?

Azon kívül, hogy szokatlan móka?

Hogy kiderüljön, ki képes ilyen feltételek mellett is egy valamiféle élvezhető sztorit kiírni magából.
Még akkor is, ha különböző fésülgetésekre, finomhangolásra nyilván nem lesz idő.
A közönség része lesz egy történet születésének. Látni fogják a kivetítőn az induló bekezdéseket, a visszatörléseket, hogy az alkotó mit tart érdemesnek a történetbe fűzésre, és mi az, amit inkább kidobna. Olyasmi ez, amit az átlagos olvasó nem lát. Könnyen meg lehet látni, kiben bújkál a tehetség szikrája, amit az improvizációs kényszer lángra lobbanhat.
Ahogy a peruiak mondanák: “La improvisación es un estimulante creativo para generar de forma espontánea pequeñas obras”
És lehetséges az is, hogy az irodalom magasabb berkeiben mozgók is felfigyelnek rájuk...

A maszkos része már egy kissé bonyolultabb.

Először is megideologizálom bölcsészesen.

Egy olyan világban irodalmi közegben, ahol:

• azért (is) olvasnak X magyar írót, mert szexi képeket dobál fel magáról fészbukkra. 
• Y író büntetlenül kijelenthet olyat, hogy a könyv az csak egy termék, amit el kell adni.
• Z felolvasóestjein nem azért tolonganak a fiatal lányok mert olyan zseniális kortárs író/költő, hanem mert de szép a szeme, meg decuki a borostája.
  
• M megírhatja a világ az utóbbi évek legrosszabb "regényét", és ahelyett, hogy elküldenék a piii...ripócsi nénje térgye kalácsára, fizetett cikkekben magasztalják egekig. Pusztán mert pénzes.
• sokan csak azért lettek kortárs írók, mert jó embereket ismertek.

igencsak kellenek a friss hangok.
De a hangok. Nem az arcok.
Az író személye talán túl gyakran áll a figyelem középpontjában.
Ez viszont egy olyan kezdeményezés, ahol az író elrejti önmagát, és csak a produktum a lényeg.
Az, hogy tud-e kapásból ötleteset és/vagy kreatívat és/vagy jót írni.
Akkor is, ha ő történetesen "csak" Kiss Elemér a kőbányai lakótelep harmadik emeletéről, aki nem ebédel minden hétvégén valamelyik kiadó vezetőjével.
A maszk alatt akárki rejtőzhet. Nem érdekes, hogy néz ki, mekkora az orra, vagy hogy ránézésre értelmiségi feje van-e.
Csak az, hogy mennyire csinálja jól, amit csinál.

Ez volt a demagóg válasz. Na és akkor a valódi:
Mert amúgy meg kurva elég jópofa ötlet. Ez olyan mókának tűnik, amivel rendesen lehetne szórakozni.
Én legalábbis el tudnék képzelni egy olyan amatőr irodalmi eseményt, ahonnan úgy megyek haza, hogy azt gondolom: na ez más volt, mint mikor a nagy író olvas föl gyerekkori reumáiról, a többiek meg hallgatják.
A Maszk/Írók rendezvényein nem kell illedelmesen ülni a sorokban.
Itt lehet sörözni (elvégre kocsmában akarjuk tartani) hangosan drukkolni a versenyzőknek, fogadásokat kötni a befutóra, (szigorúan csak felesekben és pofogadásban) na és persze találgatni ezerrel: Ki lehet a maszk mögött?
Vagy valami ilyesmi.

Tételezzük fel, hogy érdekel az írogatás, de még senki sem olvasta semmimet.
Facebookon meglátom, hogy van valami rendezvény, ahol írópalántákat várnak. Még talán érdekelne is, de mi ez a maszkos izé?
Oké, mondjuk belemegyek, és jelentkezek maszkosnak.
Hogyan tovább?

Először is csinálj egy maszkot.
Csinálj, ne szerezz vagy vegyél.

...
Azoknak, akik még mindig velünk vannak: ilyen hómméd, duitjorszelf egyedi és beazonosítható maszkokat várunk elsősorban, nem pedig 200 forintos farsangi műanyagokat.
Erről majd egy posztban bővebben.

Ha megvan a maszkod, találj ki magadnak egy művésznevet. Az már igazán mindegy, hogy A kék bosszúlló, esetleg Magasságos Molylepke, vagy P a házból leszel. Viszont a név kapcsolódjon a maszkodhoz.
Gyakorlatilag egy karaktert kell alkotni.
Egy perszonát.
Egy real-life avatart.
Egy titkos alteregót.
Egy szuperhőst, ha tetszik...
Akiről csakis és kizárólag egyedül te tudod, ki is valójában.

Ekkor jelentkezz versenyzőnek a maszkirok@gmail.com címen. Egy fényképpel a maszkodról, egy arcképpel, amiben rajtad van a maszk, valamint egy rövid jellemzéssel, amit majd kirakhatunk a karaktered profiloldalára. Pár szó arról, hogy miért ezt a karaktert alkottad meg, illetve, hogy milyen irodalmi terület érdekel elsősorban. Csak úgy, a közönség csigázására.

Megvan a maszkom, jelentkeztem, tűkön ülök. Mikor lesz verseny, hol?

Reményeink szerint az első eseményt már november eleje-közepe felé meg tudjuk tartani. Addigra valószínűleg talán találunk megfelelő helyszínt és jófej kocsmatulajokat.
A helyszín véglegesítése a facebookon történik majd. Ahogy az időpont is. De valószínűleg lesz róla poszt is.

Egy hónap alatt remélhetőleg összegyűlik annyi bátorság az érdeklődőkben, hogy legyen legalább 3-4 versenyzőnk. Ezalatt a maszkok is elkészülhetnek.

Odamegyek a versenyre a maszkomban. Mi történik?

Terveink szerint az egész verseny nem tart tovább fél óránál, így nem kell sok időt áldozni rá az életünkból. Ez kell is, ha gyakrabban is megrendezésre kerül.
19:00-kor felállunk a technikával. 19:30-ra ott van az aktuális 2 versenyző. 20:00-kor kezdünk. 20:30-ra már a sörünket kérjük a pultnál. Utána mindenki oda megy, ahová szeretne. Egy vagy két hét múlva újabb kör.

Hogy maga az esemény hogy fog kinézni?

Gyakorlatilag úgy, mint a külföldi nagy testvére.

Ha minden jól megy (márpedig miért ne menne? Megszervezzük.) akkor a kocsmában az aktuális törzsközönségen kívül már lesz egy kisebb érdeklődő tömeg. (Korábban: Plakátok, gerillamarketing, blogok, matricák, ilyesmi.)
Valamelyik sarokban fel lesz állítva két laptop (igény szerint saját hozható persze), és... hát vagy projektor, vagy ha lesz tévé, akármi, meglátjuk... Szóval lényeg, hogy olyan felület, ahol a közönség figyelheti a monitoron történteket.

A versenyzők bemutatása után zsákbamacskaszerűen húzunk három random szót. Pl:, galagonya, lézerágyú és parfétorta. (Ha erről beugrott valami sztorikezdemény, máris jó alapanyag vagy.)
Ekkor a versenyzők kapnak 2 perc gondolkodási időt. Majd egy visszaszámolást követően startra rávetik magukat a billentyűzetre, és leírják, ami először az eszükbe jut. 5 perc alatt próbálnak meg felvázolni egy rövid történetet, aminek lehetőleg van cselekménye, eleje, közepe és vége.
Okosan kell gazdálkodni az idővel, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy fél- vagy háromnegyed oldalas mű születik.
Az 5 perc leteltével a versenyzők felállnak, a közönség pedig szavazhat a kivetítőkön megjelent történetekre. (A szavazás mikéntje kidolgozás alatt)

Az a maszkos, aki kevesebb szavazatot kap, kiesik a versenyből, és le kell vennie az álarcát. Ekkor röviden bemutatkozhat. Már mint önmaga. Ha szeretne persze.
A nyertes tovább jut a következő eseményre, ahol már őt lehet kihívni. Az is megtörténhet azonban, hogy az új kihívója kiejti.
Az a versenyző, aki tízszer egymás után visszaveri a kihívást, és mindig jobb történetet tár a közönség elé, mint az ellenfele, az nyer.

Hogy mit...?
Reméljük, hogy mire idáig eljutunk (a legoptimistább becslések szerint is minimum fél év) addigra már sikerül rendes szponzorokat/támogatókat szerezni, vagy épp kiadók figyelmét felkelteni a rendezvény iránt. Csak hogy addigra már tudjunk valami értékesebb nyereménnyel is szolgálni a bajnoknak a puszta elismerésen vagy némi könyv/pénzjutalmon kívül. Noha a perui versennyel ellentétben még nem tudunk kiadatási lehetőséget ajánlani a bajnoknak... De ki tudja? Szeretnénk felvenni kiadókkal, folyóiratokkal a kapcsolatot. Terveink között mindenképpen szerepel.

Ahogy azt sem lehet előre tudni, hogy a versenyzők kinek a figyelmét hívják fel magukra.
A győztesek művei ugyanis kikerülnek majd a karakteradatlapjukra, ahol a nyersváltozat mellett lehetőség nyílik egy kidolgozott, finomított, kész változat publikálására is, ami utána később is, bármikor megtekinthető. (Ezt is érdekes lesz látni. Hogy mi a nyersanyag, ami az improvizatív kényszer hatására született, és mi a végső, amivel már dolgozhatott.)
Minél többször nyer egyvalaki, annál több műve jelenik meg az adatbázisban.
Ha valaki háromszor nyer egymás után, három műve jelenik meg az oldalon, ha hatszor, akkor hat, és így tovább.
Az oldal egyelőre még blog, de ha kialakul ez az egész...

Fél év... meg tízszer kell egymás után továbbjutni? Akkor ez valami hosszú dolog...? Elkötelezettséget igényel...?

Mondhatni.
Komoly érdeklődőket keresünk, akik újra és újra eljönnek, ha kihívójuk akad.
Ha az érdeklődés kisebb, lehet hogy csak két-vagy három hetente lesz új verseny.
Ha azonban nagyobb, akkor elképzelhető, hogy hetente egyszer is meg lehet tartani.
Hát na, vegyük már komolyan. Ez mégis csak tehetségkutatás, ne az legyen, hogy 'na, beugrok már, kipróbálom, legfeljebb nem jövök többet.'

Az persze elképzelhető hogy valaki pl: családi vagy magánéleti okok miatt nem tud állandóan jelen lenni, hanem ki kell hagynia egy-egy alkalmat. Ezt le lehet beszélni természetesen. Mindent megoldunk.

Áh... macerásnak tűnik, nem érdekel.

Ilyen is lehet, természetesen.

És ha maszkban leszek... akkor most tényleg végig anonimnak kell maradnom? Nem mondhatom el a barátaimnak, hogy én vagyok ez? Esetleg odahívnám őket, hogy nézzenek meg.

Ez egy játék ugyan, de azért van egy dolog, amit komolyan kell venni. Az pedig az egésznek az alapkoncepciója, hogy lemondunk az író személyéről, és a történeteket meg a tehetséget állítjuk a középpontba. 
Exhibicionista művészek kíméljenek.

A maszkosok csak akkor lepleződjenek le, amikor eljön az ideje. Tehát kiesés, vagy végső győzelem esetén. A bajnok végül úgyis megmutatja magát.
Optimális esetben a közönségből senki sem tudja, ki van a maszk alatt.
Úgyhogy lehetőség szerint egyedül kellene jönni, nem baráttal, barátnővel, apukával, anyukával, akik erősítés gyanánt szurkolnak odalennről. És így elkerülhető az a gyakorlat is, (mint pl. némely slam-poetry versenyen) hogy a nevezők hozzák az egész pereputtyukat, akik elfoglalják a hátsó két sort, és csak azért ordítanak, mert ismerik a Lacit/Ferit/Petit.
Ez ellentmondásba keveredne azzal, amiért ez az egész megy.
Azok jelentkezzenek erre a versenyre, akik élveznék a titokzatos légkört, a személyüket övező találgatásokat, illetve azt, hogy oda kell figyelniük; ne fedjék fel magukat.
Ahogy Stephen King mondta:
A mese a lényeg, nem a mesemondó.

Ha a peruiaknak sikerült, nekünk is menni fog.

Talán olyan tehetségeket láthatunk, akikről nem gondoltuk volna, mit tudnak, ha csak szembe jönnek velünk az utcán.

Én a magam részéről nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle.

- Ross

(U.i.: Bármi egyéb kérdés van, a facebook-os adatlapon várjuk őket. Mi is meríthetünk ötleteket belőlük.
https://www.facebook.com/maszkirok)